Pozsony, 2011. szeptember 24.

Tanévnyitó szentmisére gyűltek össze a hitoktatók 2011. szeptember 24-én a pozsonyi Miletič utcai Szalézi Rendházban.

A tervek szerint a kezdő szentmise főcelebránsa Mons. Orosch János püspök atya lett volna, de ő sajnos nem tudott részt venni. Így Nagy András és Tóth László atyák a meghívott dr. Obbágy László görögkatolikus lelkiatyával közösen mutatták be a szentmisét. A szentbeszédben a vendég lelkiatya szombat lévén Szűz Mária életén keresztül mutatta be a hitoktatás lényegét.

Méltatta a Szűzanya szüleit, akik hittel várták gyermekük születését, majd teljes odaadással nevelték és ajánlották Istennek féltett kincsüket a rendezett családi élet keretében. Szűz Mária minden kismama és édesanya példaképe, ugyanakkor minden kismamát tisztelettel, óvó szeretettel kell segíteni, mert ők hordozzák az életet.

Az előadás a Család éve szellemében érdekes alcímeket viselt: Jó egészséget!, Ekbatanai nász, A mamájával utazik?

– Az első részben az előadó lelkiatya a hitoktató legfőbb tulajdonságát az „egészséget” vette szemügyre. A katekétának egészséges embernek kell lennie, elsősorban kapcsolataiban. Ennek meg kell nyilvánulnia Isten felé, az emberek felé és önmaga felé is.

Az egészséges emberi kapcsolatokat a társadalomban az emberi közösségekben éljük meg. Egészséges kapcsolatok nélkül az egyházközség klub, a házasság nyűg, a család együttlakás lesz csak.

A házasság célja férfi és nő kiegészítő, segítő találkozása. Az emberi szeretet az Isten szeretetének alapján nyilvánul meg. A mennyországba csak együtt lehet menni, a pokolba egyedül! Az egészséges házasság alapozza meg az egészséges családot. Nagyon fontos a kommunikáció, ez az alapja a kapcsolat fenntartásának. A gyógyulás ill. a megbocsátás a családban nélkülözhetetlen. Az anyagi javak pedig ne váljanak céllá, bár az egészséges család részére nyilván szükségesek.

– Az Ekbatanai nász a Tóbiás könyvének tartalma. László atya egy ószövetségi családot (Tóbit, Anna és fiuk Tóbiás) a mai család életével hasonlítja össze. Pl. Tóbit családjával pogány környezetben él, betegségek, nehézségek közepette. Munkanélküliségben, ahol az anya tartja el a családot. Vallásosságuk (templom, ima, böjt, áldozat, az irgalmasság cselekedetei, alamizsna) ma is követendő példa.

Sára türelemmel, tisztán, a kísértésekkel megküzdve várja ki leendő férjét, Tóbiást. Az ő nászimájukat vajon elmondják-e ma a jegyesek? Fontos, hogy a szülők elfogadják-e ill. örülnek-e vejüknek, menyüknek. A gyermekek hálát adnak-e a jó tanácsért, segítségért? A nagyszülők szerepe a gyermekek életében alapvető, a róluk való gondoskodás alapján fogják majd saját szüleiket időskorban ellátni.

– A harmadik rész az apa és anya szerepét mutatja be a Szentírásban. Pl. Szűz Mária, a Makkabeusok édesanyja, Jairus, a holdkóros fiú apja, Cirenei Simon - Rúfusz és Alexander apja. Sajnos a mai példa, a Barbie-baba, aki csak vonzó, nem szül, nem öregszik.

Dr. Obbágy László atyának és a szervezőknek köszönet jár a következő találkozót (november 26-án) pedig türelmetlenül várjuk.

KB

Megemlékezés Mons. Rudolf Baláž püspök atyáról

Mély megrendülést váltott ki mindazokban, akik ismerték, Rudolf Baláž besztercebányai megyéspüspök váratlan halála. Azóta számtalan méltatás jelent meg az életéről, ezekhez kívánok hozzájárulni egy olyan szemponttal, amely valószínűleg kevesek számára ismert.

A Szlovák Püspökkari Konferencia Kateketikai Bizottságának megalakulása után – melynek ő lett az elnöke – rögtön igényt tartott arra, hogy annak munkájába bekapcsolódjék a Szlovákiai Magyar Hitoktatási Központ is, amely akkor már öt éve működött. Az volt az elve, hogy a magyar iskolába járó diákoknak is ugyanazt kell kapniuk, mint a szlovák iskolába járó társaiknak. Abban az időben kezdődött az új, egységes hittankönyvek kidolgozása is. Minden egyházmegye elvállalta egynek a kidolgozását. Mivel azonban akkor nyolc egyházmegye volt, és kilenc osztálynak kellett könyvet írni, egy évfolyam kérdése nyitott maradt. Ezért a Kateketikai Bizottság ülésén azt mondta a püspök atya: „Vonjuk be magyar testvéreinket is ebbe a munkába, és a fennmaradó hittankönyvet dolgozzák ki ők.” Ezek után pedig állandóan figyelemmel kísérte, milyen ütemben halad a munka, hol tart a készülő hittankönyvek fordítása, aminek eredményeképp nem sokkal a szlovák könyvek megjelenése után a magyar iskolákba is eljutottak a tankönyvek. Ugyanilyen figyelmet szentelt a módszertani könyvek és munkafüzetek megjelenésének is. Ha kellett, a kiadónál intézkedett, ha kellett, pénzt szerzett a fordításra.

Azt akarta, hogy a Szlovákiai Magyar Hitoktatási Központ helyzete jogilag is rendben legyen. Mivel kezdetben csak egyházmegyei engedély, és a többi illetékes püspök beleegyezése alapján működött, a püspök atya – a Szlovák Püspökkari Konferencia elnökeként – úgy rendelkezett, hogy a Hitoktatási Központ jogköre az egész magyarlakta vidékre kiterjedjen, és egyúttal a Püspökkari Konferencia irányítása alá helyezte. Később pedig megbízta a Központot a magyar nyelvterület ifjúság- és hivatáspasztorációjának a koordinálásával is.

Élénken érdeklődött az MKPK Országos Hitoktatási Bizottságának munkája és tevékenysége felől is. Sok plébániai katekézissel foglakozó konferenciára meghívta dr. Udvardy György jelenlegi pécsi megyéspüspököt – az OHB elnökét – és Fogassy Judit SDSH nővért, az OHB főmunkatársát. Olyan nagyra becsülte Judit nővér munkásságát és szaktudását, hogy elrendelte több könyvének a szlovákra fordítását. Így került már kiadásra A katekumenátus kézikönyve, a Katekáták kézikönyve és a Családi katekézis, és még ebben az évben megjelenik a Szentmise katekézise is.

Baláž püspök úr mindig azon volt, hogy a magyar iskolákban folyó hitoktatás és a hitoktatók továbbképzése és lelki formálása biztosítva legyen. Szívügyének tekintette a magyar papok kateketikai formációját is, amelyre minden alkalommal rákérdezett. Amikor ismételt kísérletek történtek arra, hogy a Magyar Hitoktatási Központ megszűnjék, a Püspökkari Konferencia az ő javaslatára létrehozta Kateketikai és Iskolai Bizottságának Magyar Kateketikai Albizottságát.

A Szlovákiai Magyar Hitoktatási Központ megalakulásának 10. évfordulóján nagyon készségesen leutazott Besztercebányáról a Központ székhelyére, a Pozsony melletti Félbe, hogy ott hálaadó szentmisét mutasson be. (Ekkor készült a mellékelt fénykép.) Természetesen meghívást kapott a tavaly novemberben megrendezett 20. évforduló hálaadására is. Erre így válaszolt: „…óvnom kell az egészségemet. Már igazán nem lehetek ott mindenhol, amint az régebben szokásom volt. Nem kibeszélés ez, mert a magyar papokhoz és hívekhez az egyetemes Egyház püspökeként viszonyulok. De most már nagyon vigyáznom kell magamra.”

A püspök úrra ezért úgy fogunk emlékezni, mint gondos főpásztorra és szerető atyára.

Tóth László a MAKAB ügyv. igazgatója

Hitoktatói találkozó - 2013. szeptember 28.

ímmel tartott előadást a hitoktatók számára Ft. Juhos Imre atya a pozsonyi Szalézi Rendházban. Az SZPKK HIB Magyar Kateketikai Albizottsága szervezésében szeptember utolsó szombatján került sor a hitoktatók találkozójára.

Az előadó, Juhos Imre atya, Nádszegről származik, aki a Győri Egyházmegyének tanult, s jelenleg a Győri Hittudományi Főiskola teológia tanára. Rómában tanult dogmatikát, szakterülete a Krisztológia.

Előadását a hit természetének megvilágításával kezdte. Ha Jézusról akarunk beszélni, Istenbe vetett hitünket kell megfogalmazni. – modta az atya, majd folytatta: A zsidó vallásban az évszázadok tapasztalása halmozódott fel. Élményszerűen, valóságos megtapasztalásokat, egyéni emlékeket őriztek. Személyes tapasztalata volt a választott népnek, amelyeket tovább adott, s ezekből, az élményekből rajzolódott ki az ószövetségi kinyilatkoztatás. Imádságokban és hitvallásokban adták át a kincset, amit a szívükben hordoztak. Így alakult ki a teológia, az Istenről szóló tan.

Korunkban nagyon elterjedt az ateizmus. A ma embere úgy érzi, hogy Isten rejtetté vált, érthetetlenné vált. Amikor az ember úgy érzi, hogy Isten nincs, Isten megengedi, hogy rádöbbenjen, milyen lenne élete, ha Isten valóban nem lenne. S éppen akkor, azáltal van velünk, és segít bennünket.

Az embert vallásossága nyomorúságában Istenhez vezeti. A nagy költőink megélték a szenvedést. Radnóti így ír: „Az embert az égbe emeli a bánat…” Babits Jónás imájában írja le szenvedését. S folytathatnánk a sort a nagy költőinkkel, mint például Zelk Zoltán…

Nincs nyugodt ateizmus, mert az emberben mindig ott motoszkál a kérdés: „mi van, ha mégis igaz?” Hit és kétely, biztonság és kétely… mindig ott van az emberben.

S ott áll Jézus Krisztus Istenbe vetett hite. Jézus a kereszten vérzik, de benne él a küldetéstudat, az engedelmesség, az Atya iránti szeretete.

Az ember az Istenben talál menedéket. Szent Ágoston mondja: „Nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik benned, Uram.”

Valamilyen módon minden ember keresi az Istent. Az istenkereső ember felfedez utakat, Isten létének bizonyítékait… Az ember megismerheti Istent, mint a világ alkotóját. Isten maga a szépség, amely nincs alávetve a változásnak.

Az ember vágyik a boldogság után. Az örökkévalóság csíráját hordozzuk magunkban. Isten az, akire az ember rászorul. Isten a szent titok. Isten minden létező oka és célja.

Jézusról az Újszövetségben nem történészek, hanem egyszerű emberek írtak, akik Jézusba vetett hittel közvetítették az Evangéliumokat.

Jézus Isten országának eljövetelét hirdette: Isten jóságos, megbocsátó. Isten jóságának kiáradását a tékozló fiúról, a szőlőmunkásokról… szóló példabeszédeken keresztül ismerteti. Aki az adósságot elengedi, az maga az Isten. Az ember léthelyzete a tartozó ember léthelyzete, aki mindig a megbocsátásért esedezik. Az Atya a bűnösöket kereső: az elveszett bárány, az elveszett pénz…

Jézus is így él: meggyógyítja a leprást, bűnbocsánatot gyakorol… Hirdeti az örömhírt, odafordul a társadalom perifériájára szorultakhoz… Jézus az Isten ujjával űzi ki az ördögöket, hirdeti: Isten országa eljött.

Eljött a pillanat, hogy döntenünk kell. Jézus az Istenbe vetett korlátlan bizalom útját hirdeti. Jézus szilárdan meg volt győződve, hogy Isten üdvözítő terve rajta beteljesedik.

Krisztus a korabeli rabbikkal ellentétben maga választja ki tanítványait. Felszólítja őket, hogy hagyják el mindenüket, és kövessék őt. Mentesek legyenek minden birtoklási vágytól. Aki nem mond le mindenéről, nem lehet a tanítványa. Aki az első akar lenni, az legyen az utolsó. Az apostolokkal imádkozott, velük egy közösséget akart létrehozni.

Jézus élete egy nagy út Jeruzsálem felé. Küldetéstudata végigkíséri egész életét. Egyedül Istenbe vetett hite vezeti. Meg van győződve arról, hogy közvetítse és megvalósítsa az Atya akaratát. Jele az Ő nagy szeretetének, amellyel odaadja magát. De már előtte apránként odaadta magát. Csodáiban, gyógyításaiban…

Tudja mi vár rá, s mégsem futamodik meg! Mindenkitől elhagyatva kiszenved a keresztfán. Mária ott áll a kereszt tövében, nincs senkije, csak egyedül az Istenbe vetett hite.

Isten Jézusban végérvényesen kinyilatkoztatta önmagát. Az időbe való belépés az isteni szeretet. Nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint aki életét adja.

Jézus a beteljesedés által tudja átvinni az embert az Isten színe látására. Fiak vagyunk a Fiúban.

A megtestesülésben Isten szolidaritást vállalt a világgal. Isten maga is tudja, hogy a szenvedést nem lehet kimagyarázni. Ezért magára vállalta. Maga Jézus is szenvedett, és vele szenvedett az Atya is. Az Istenben a végletek valósulnak meg: szeretet és szenvedés. Minden értelmi felfogásunkat felülmúlja. A szeretet élet, és az élet szeretet. Önmaga ellen fordul: a bűn elszenvedi a büntetést. Az igazságosság és szeretet gyümölcse az irgalom. Az irgalom, amelyet Isten ad.

Juhos atya az előadás záró szakaszában beszélt még a Szentatya első enciklikájáról.

Ez a szép őszi nap tartalmasan telt el. Újabb ismeretekkel gazdagodva térhettünk haza, hogy általuk mi is gazdagíthassuk a ránk bízottakat. Legközelebb novemberben találkozunk.

Hitoktatói találkozó - 2013. február 23.

Hitoktatói találkozó - 2012. szeptember 29.

Az új iskolaév első pozsonyi hitoktatói találkozójára szeptember utolsó szombatján került sor a Miletič utcai Szalézi Rendházban. Tekintettel arra, hogy ebben az időszakban kezdődik el a felkészülés a hittanosok bibliaversenyére, a téma három szentírási könyv volt: Rút könyve, a Királyok első könyve és Szent Máté evangéliuma. A találkozón azonban szép számban részt vettek olyanok is, akik biblikus ismereteiket szerették volna felfrissíteni, illetve elmélyíteni.

A szokásoknak megfelelően a program szentmisével kezdődött, melynek főcelebránsa a meghívott előadó, dr. Gaál Endre protonotárius, kanonok, nagyprépost volt Esztergomból. Endre atya szentbeszédében az angyalokról elmélkedett, akik Isten szolgálatában állnak ugyan, de ezt az emberek érdekében végzik. Szeptember 29-e ugyanis hagyományosan Szent Mihálynak volt szentelve, akinek a neve („ki olyan, mint Isten?”) a küldetését határozza meg. Ő az, aki kiáll Isten ügyéért, aki diadalra juttatja Isten dicsőségét. Isten dicsősége azt jelenti, hogy Isten megnyilvánul az emberek felé, kinyilvánítja istenségét. A mai világban azonban nem ezt látjuk, hiszen az ember önmagát akarja Isten helyébe tenni. Ezért figyelmeztet Szent Mihály: „Ki olyan, mint Isten?” Istenhez ugyanis nincs hasonló ezen a világon, nincs még egy olyan éltető, mint Ő. Egy jó tanács: amikor megijeszt minket az embernek a tolakodása Isten helyébe, akkor gondoljunk a tengerre. Igaz, hogy félelmetesek annak akár több tíz méteres, mindent elsöprő hullámai, de alattuk ott van a hozzájuk képest szinte végtelenül mély, nyugodt víztömeg. Szent Mihály alakja tehát arra ösztönöz minket, hogy törekedjünk kinyilvánítani Isten dicsőségének megnyilvánulását a világban. Annak ellenére, hogy ez küzdelmet jelent (önmagunkkal, a kísértésekkel), mégis egy nagyon egyszerű módja van ennek. Ott ugyanis, ahol jót cselekednek, Isten dicsősége válik jelenvalóvá a világban. Erre pedig mindnyájan képesek vagyunk.

A szentmise után került sor Endre atya lebilincselő stílusban előadott előadásaira, amiket az tett még érdekesebbé, hogy nem csak mint biblikus beszélt, hanem úgy is, mint a héber és görög nyelv tanára (vagyis az eredeti szövegekből tudta magyarázni az egyes könyveket). A Királyok első könyvével kapcsolatban azt fontos kiemelni, hogy a deuteronomisztikus történeti műhöz tartozik, vagyis egy olyan teológiai irányzatnak az írása, amely arra igyekezett választ adni, hogy miért következett be a választott nép babiloni fogsága. Ennek okát a szent szerző két alapvető dologban látja: az egy Istenhez való hűség és az egy (jeruzsálemi) templom megtagadásában. Ezzel a könyvvel kapcsolatban az előadó egy nagyon fontos tényre hívta fel a hallgatóság figyelmét, amelyet a Szentírás olvasásakor mindenkor figyelembe kell venni: az ókori Keleten a számok (mai felfogásunktól eltérően) nem mennyiséget jelentettek, hanem mint minőségjelző szerepeltek. Salamon esetében például a király hatalmának erejét és nagyságát voltak hivatottak kifejezni.

Rút (viszonylag rövid) könyvének rengeteg mondanivalója van. Egyrészt a szereplők nevei is teológiai jelentést hordoznak, és azt jelzik, hogy a népnek a babiloni fogság után is az Úr az istene. További fontos mondanivalója, hogy Isten az átlagemberek jóságán keresztül is segíti az embereket, hogy mennyire fontos a családi szolidaritás, és hogy nem a származásuk alapján kell megítélni másokat.

Szent Máté evangéliumáról a résztvevők megtudhatták, hogy alapvető tanítása arra ad választ: kicsoda Jézus Krisztus? Egyházi szempontból ezt tartották a „teljes” evangéliumnak, mert a legtöbbet írja a keresztény hitről. (A zsinat előtti időkben vasárnaponként egész évben szinte csak ebből az egy evangéliumból olvastak fel.) Máté a tanító Jézust igyekszik bemutatni, akiről az Ószövetségre való utalással kijelenti, hogy ő a Messiás. (Gyakran használt kifejezése: „hogy beteljesedjék az Írás”.) Természetesen sok egyéb érdekes és hasznos információ is elhangzott még a találkozón, de ezeket Endre atya kitűnő előadási stílusára, a szövegbe befűzött humoros megjegyzéseire és briliáns nyelvtudására való tekintettel írásban visszaadni szinte lehetetlen. – A hitoktatók következő pozsonyi találkozójára december 1-én kerül sor.

Hitoktatói találkozó Pozsonyban 2011 november

November utolsó szombatján került sor a magyar iskolákban tanító hitoktatók újabb pozsonyi találkozójára az SzPK Kateketikai és Iskolai Bizottsága Magyar Kateketikai Albizottságának szervezésében. Orosch János, az Albizottság püspök-elnöke ezúttal dr. Székely János esztergom-budapesti segédpüspököt, az Esztergomi Hittudományi Főiskola rektorát és biblikus tanárát kérte fel előadónak.

A találkozó rendhagyó módon megemlékező gyászmisével kezdődött. Orosch püspök úr döntött így, mivel a november 17-én elhunyt Molnár István hitoktató temetésére sokan nem tudtak elmenni. Szentbeszédében a püspök atya méltatta az elhunyt sok éves egyházi szolgálatát, aki – még mint párkányi plébánosnak – közeli munkatársa volt. István testvérünk súlyos betegsége ellenére szeptembertől újra tanítani kezdett, ezzel is bizonyítva élni akarását és Istenbe vetett bizalmát. Áldozatvállalását és példamutatását méltánylandó az idén a Szent Erzsébet Rózsája Díj kitüntetettjei között volt, ám két nappal az átadás előtt a Mennyei Atya magához szólította. A díjat ezért in memoriam kapta meg.

Az előadások az idei bibliaverseny könyveiről (a Teremtés könyve Ábrahám történetétől és Szent Márk evangéliuma) szóltak. Az első könyvben családtörténetek szerepelnek abból az időből, amikor Isten megszólal és belép az emberi történelembe. Ábrahám boldog volt, hogy Isten megszólította és engedelmeskedett a szavának. Kevés magyarázatot kapott, a fontos az volt, hogy higgyen. Sok próbát kellett kiállnia, de ő hű maradt Istenhez, és így méltó lett arra, hogy áldást nyerjen benne a föld minden nemzetsége.

Jákob története is sok tanulsággal szolgál. Először azt lehet megtanulni belőle, hogy Isten igazi áldását nem lehet erőszakkal vagy csalással megszerezni. Később arról van szó, hogy Jákob mindegyik fiánál jobban szerette Józsefet. Ma is sok szülő határtalanul elkényezteti a gyermekét. Mindent megengednek és megvesznek neki, és paradox módon éppen az, amit kap, az válik vesztévé. Önző lesz, nem lesz képes igazából szeretni. József is próbára teszi testvéreit. Meggyőződött arról, hogy már megváltoztak. Megbocsát nekik, mert ráébred, hogy ebben a történetben nem ő, és az ő sorsa a legfontosabb. Isten áldást akar adni a világnak az ő családjában. És ő ebben egy eszköz volt csupán. A megbocsátás lényege tehát ez: nem én vagyok a legfontosabb, vannak nálam fontosabb dolgok is a világon.

A találkozón elemzett másik szentírási könyv Szent Márk evangéliuma, az első írásos evangélium volt. Egy ünnepélyes címmel kezdődik, és ami érdekes: az Isten Fia cím ezen kívül már csak kétszer fordul elő benne: Péter vallomásakor és a százados szájából a kereszt alatt. Az evangélium első részében rengeteg csoda szerepel, a végén Jézusnak mégis csalódottan kell kijelentenie: „Miért van tehát az, hogy mégsem értitek?” Ezután következik a második fő rész. Ebben alig vannak csodák, a fő hangsúly a szenvedés-jövendöléseken van. Szent Márk evangéliumának a lényege ugyanis a passió, a szenvedéstörténet – nyilván a Néró- féle keresztényüldözés kapcsán. Aki csak a csodákban ismeri meg a Messiást, az csak félig ismeri őt. Jézus halálakor a templom függönye kettészakadt. A világ megláthatta az Isten arcát. Isten arca könnyel és vérrel van teli. Eddig a főpap szokta kiáltani a szentek szentjében Isten titokzatos nevét, most Jézus Krisztus – az új főpap – szájából hangzott el Isten új neve: a szeretet.

A találkozó résztvevői minden bizonnyal sok új gondolattal a szívükben térhettek haza, hogy az elhangzottakat egyrészt a saját életükben alkalmazzák, másrészt pedig átadják azoknak, akiket a bibliaversenyre készítenek.

Hitoktatók lelkigyakorlata

A nyári hónapokban a hitük és életük megújításán fáradozó emberek nagyobb figyelmet szentelnek a lelki élet értékeire. Nem csak azért, mert kikapcsolódni vagy megnyugodni akarnak, hanem mert Isten jelenlétét az életükben szemlélni akarják.

Az idei lelkigyakorlat augusztus 4-től 8-ig tartott a megszokott helyszínen – a győri bencés rendház- és gimnáziumban. A rendezvényre közel 40 hitoktató érkezett a pozsonyi, a nagyszombati, a nyitrai, a besztercebányai és a rozsnyói egyházmegye magyar hívek lakta egyházközségeiből. Minden évben nagy tudású és hiteles előadók neve fémjelzi a lelkigyakorlat színvonalát. Idén Juhos Imre, a győri szeminárium spirituálisa volt az exercitátor, akit a jelenlévő hitoktatók nagy örömmel üdvözöltek, hiszen származását tekintve nádszegi születésű, így földijükként köszönthették őt.

A lelkigyakorlat minden évben egy meghatározott téma körül épül fel, amelyről tanulságos és felejthetetlen előadások hangzanak el. Az idei téma címe: „A szentmiseáldozat, mint Isten és az ember életének drámája“.

A „Veni Sancte Spiritus!“ után következett az első elmélkedés, amelyben Imre atya felhívta figyelmünket, hogy a lelkigyakorlat nem a tudományos véleményeket szolgálja, nem kényszerállapot és nem az elmulasztott imák pótlása, hanem az elmélkedések csak megjelölnek bizonyos pontokat, de az Istennel való kapcsolat mindenkinél más élménnyel jár. Mivel a mai ember elveszítette a misztérium iránti érzékét, ezért a lelkigyakorlat az Istennek feltett kérdések ideje, valamint a válaszok ideje, ahol alázatra és nyitottságra van szükség az Istentől kapott válaszok elfogadására, melyből a Jézussal való találkozások pillanata és az Isten szeretete előtti hódolat ered. Az elmélkedés a Befejező imaórával zárult.

A következő napok programjának felépítése a zsolozsma végzése – reggeli és esti dicséret, napközi imaóra, valamint a kompletórium, melyet szentségimádás előzött meg, – napi három elmélkedés és ennek része a silentium, amelyben az előadáson elhangzottak alapján személyes elmélkedésben kerestük az Istennel való baráti találkozást. A szentmise prédikációi szintén a lelkigyakorlat főtémájára épültek. A bűnbocsánat szentségéhez való járulás előtt bűnbánati liturgián vettek részt a hitoktatók, melynek felépítése a pap bűnbánati könyörgéséből, szentleckéből, zsoltárokból, allelujából, evangéliumból, bűnbánatból, Miatyánkból és a végén áldásból állt.

Haľko József a pozsonyi egyházmegye segédpüspöke látogatást tett a lelkigyakorlaton és beszélgetést folytatott a hitoktatókkal a hitoktatás, az egyház és a társadalom időszerű problémáiról.

Alkalom nyílt megtekinteni a győri szeminárium kápolnáját és a szemináriumot, ahol Imre atya beszélt a kápolna történetéről és néhány gondolatot a szeminárium életéről.

Imre atya szavain keresztül a hitoktatók a látható mögött megsejtették a láthatatlant. Beszédével bevezette a hallgatókat a szentmisébe, mint három felvonásos drámába, ahol az első felvonás a hit, hitünk növekszik Isten szava által és felkészít a hitvallásra, a hitünkről való beszédre, a második felvonás a remény, amit a halál árnyékában mindenki megkap (vö.: Jézus áldozata), mivel mindannyiunk életében van nagypéntek, így várjuk a húsvétot és a harmadik felvonásban a remény felkészít a szeretetre, amikor Jézust magunkhoz vesszük; az eukarisztia egész életünk drámája amely elvezet bennünket az Istenben való boldogságra. Az előadások által felismertük, hogy a szentmise minden ember hitét, reményét és szeretetét formálja, felkészíti a Szentháromságos életre, Isten életére bennünk. Tudni fogjuk, hogy az élet értelme ajándék és tudunk hálát adni annak, aki ezt az ajándékot megosztja velünk; mindenért hálásak vagyunk az Atyának, örülünk megtestesült szavának a Fiúnak és a Szentlélekben szeretettel vagyunk egymás iránt.

A lelkigyakorlatot lezáró „Te Deum laudamus“ hálaadó szentmisén hálát adtunk elsősorban az Istennek a mennyei ajándékokért, hálát adtunk a lelkigyakorlatot vezető lelkipásztorért és a rendezvény szervezőiért, hálát adtunk a hitoktatókért és mindenkiért, akik azon fáradoztak, hogy a lelkigyakorlatot méltóan járjuk végig.

Pozsonyi hitoktatói találkozó - 2014 november

Az úton levés
Aki útnak indul, az azért teszi, hogy előbb, vagy utóbb valahova meg is érkezzék. A Szentírás könyveinek szereplői is ilyen céllal vágnak neki életük nagy kalandjának. Célba szeretnének érkezni. Otthonra szeretnének találni, családot szeretnének alapítani, el szeretnének jutni „a föld végső határáig“.

Kövessük útjukon először a Józsue könyvének a szereplőit. Józsue vezetésével – Isten megbízatásából - a választott nép a hazáját foglalja el. Az Isten az ő népének tett ígéretét most maradéktalanul megtartja, és az izraeliták ismét megtapasztalják Istenük hűségét. Ezen az úton azért szembesülniük is kell azzal a ténnyel, hogy Istenük az Ő gondviselése és szeretete mellett igényt is támaszt velük szemben: mégpedig a feltétlen hűséget. Rá kell jönniük, hogy az Isten szövetségében csak akkor lehet bízni, ha a Szövetséget ők maguk is komolyan veszik és maradéktalanul megtartják. Isten hűséges, de viszont-hűséget kíván. Még a sikertelenségek közepette is.

A honfoglalás során a zsidó nép egy hazát kap az Istentől. De látnunk kell a párhuzamot is: van egy mennyei haza, amit mindnyájunknak ígér a mi Istenünk. Van egy Hazánk, amit nekünk is el kell érnünk. Azt a Hazát nekünk szánja, Oda nekünk kell megérkeznünk.

A Tóbiás könyvének szereplői is mozgalmas életet tudhatnak maguk mögött. Tóbit, a régen megbecsült és nagy tiszteletnek örvendő tekintélyes ember végigjárja az árulás, az elszegényedés, a csalódás, a betegség, a másokra való szorultság keserves útját. Sára, a távoli rokon osztályrésze lett a szégyen, a mások megvetése, a kilátástalannak tűnő jövőkép. És ott van főszereplőnk, Tóbiás is, aki apja nyomorát látva már csak az Isten gondviselő szeretetében és igazság-szolgáltatásában bízik. Az Isten pedig meghallgatja ezen emberek imáit.

Tóbiást útnak indítja az Isten, sőt kísérőül még segítő angyalát is társul adja neki. Tóbiás pedig bízik, imádkozik, és kér. Isten áldását. Isten pedig helyre állítja az igazság mérlegét, a dolgok a helyükre kerülnek. Az Isten iránti hűségnek és hitnek az Isten mérhetetlen áldása lesz a jutalma.

A jó apa azt szokta tanácsolni a gyermekének: „Fiam, merj nagyot álmodni!“. Jézus ennél többet kíván, az apostolokat elküldi hirdetni az evangéliumot „a föld végső határáig“. És ők ezt meg is teszik. Útnak indul Szent Péter és Pál apostol, de minden hívő is, akiket a Szentlélek arra indít, hogy hirdessék az evangéliumot. Útnak indulnak, és közben a világtörténelmet befolyásoló Isteni nagy tettek történnek általuk az emberek között.

Olvasva az Apostolok Cselekedeteit, többet is láthatunk, mint az apostoli tevékenységet. Ahogy szemünk elé tárul az Isten Igéjének terjedése Jeruzsálemből Szamárián és Antióchián át egészen Rómáig, sok tapasztalatra tehetünk mi magunk is szert.

Az ősegyháztól megtanulhatjuk, milyen az igazi, a Jézus által életre hívott szeretet-közösség. Az úton lévő apostolok arra tanítanak minket, hogy az ellenséges környezetben is meg kell találni az evangelizálás módját. Célba jutni pedig szenvedés és nehézség útján lehet.

Láthatjuk, hogy minden ellenérzés, minden ellenmunka ellenére az Isten Útja maradéktalanul megvalósul. A remény, az Isten ígéretei beteljesednek. Akkor is, most is.

Ezzel a bizalommal és reménnyel tekintsünk a mi jövőnk elé is.